Manapság egyre gyakrabban lehet azt hallani, hogy "a hétköznapi ember sokkal jobban tudja", "le a tudósokkal, szakértőkkel, akik pénzért bármilyen összeesküvésben részt vesznek", "le az abortusszal, ne gyilkolják le a csecsemőinket" és ehhez hasonlókat. Ezzel egy súlyos probléma van: ezek egy hibás gondolkodásmód tünetei.
A hétköznapi ember képességeinek a túlértékelése igen releváns probléma a mai világban, legfőképpen a jobboldali gondolkodás támogatói között. El kellene fogadnunk, hogy vannak olyan dolgok, amelyekben igenis hagyatkozhatunk mások tudására, hiszen a társadalom is így volt képes gyorsan és hatékonyan fejlődni, a feladatokat megosztva. Ezzel nem arra utalok, hogy ne lehetne véleményünk bizonyos dolgokról, hiszen az mindenkinek a joga, de nem szabad elfelejteni, hogy meddig terjed ki a tudásunk határa.
A következőkben kicsit általánosítani fogok, ezért előre is elnézést kérek. Az emberek többsége téved a tekintetben, hogy egyik ember lehet éppen olyan okos, mint a másik. A tudásnak szintjei és területei vannak, van aki szakértője egy bizonyos területnek, de máshoz nem ért. Ha valaki a másikkal nem ért egyet valamiben, akkor itt ők "két tényről" beszélnek, nem pedig egy tényről és egy valótlan állításról. Utóbbiakat szokás manapság alternatív tényeknek hívni.
Adott ugyanis két különböző helyzet, amikor biztosan meg lehet állapítani, hogy egy témakörben kinek van nagyobb valószínűséggel igaza. Itt nem arra gondolok, hogy valaki bár nagyobb jártassága van egy adott témában ne hazudna, de nagyobb valószínűséggel hinnék neki, mint egy olyan embernek, akinek maximum véleménye lehet a dologról. Ha például urulógiára tartozó problémám van, akkor egyértelmű, hogy abban a helyzetben az egyetemet végzett szakembernek fogok hinni, nem pedig a Kovács Józsinak a szomszédból.
Ugyanakkor ha Kovács Józsi történetesen egy, az állattenyésztéssel 30 éve foglalkozó gazda, akkor állattenyésztési kérdésekben az ő szakértelmére hagyatkoznék az urulógussal szemben, ha eredményes szeretnék lenni. A valóságban ez lenne a helyes út, nem pedig az, amit a jobboldal gondolkodás hívei csinálnak, hogy csak azoknak hisznek, akik az elméleteit igazolják. S ezzel arra az álláspontra jutnak, hogy ők tudás birtokába jutottak és mindenki, aki mást mond téved. A kritikus gondolkodás az, ami náluk teljes egészében hiányzik. Ennek érdekében minden eszközzel harcolnak a tudás megszerzése ellen, az oktatás ellehetetlenítéséért.
Sajnos ezt egyre nagyobb sikerrel végzik szerte a világban. Annyira, hogy ma már ott tartunk, hogy a liberális szóból szitokszó lett.
Pedig a liberalizmus vívmányai nélkül nem tudnák élvezni a vélemény-nyilvánítás, a gyülekezés szabadságát, illetve a szabad vallásgyakorlás jogát. Ezen jogok nélkül még ma is egy diktatúrában élnénk, ahol mindenki, még a jobboldaliak is csak emberi robotok lennének, s ha kimondanák véleményüket mehetnének a bontóba. Ezért kell szétválasztanunk, hogy miben van tényekkel igazolt tudásunk és miben van csak véleményünk és ha csak az utóbbival rendelkezünk, akkor ne akarjuk már azt mindenáron lenyomni az emberek torkán.